Mottó: „Informatikusra márpedig nincs szükség. Csak számítógépekre a hivatalnokok asztalán.“
Részlet egy tanácsülés hangfelvételéből
4. (Pénz)ügyek-bajok
Az 1994-es év fontos eseménye volt a két amerikai szakértő látogatása. Jim Borderről már volt szó, most a társáról, Frank Grigas közpénzügyi szakértőről is álljon itt egy pár mondat.
Frank — aki röviddel litván szülei Amerikába érkezése után született már a „szabad világban“ — Washington állam egyik nagyvárosának1 pénzügyi igazgatójakén vonult nyugdíjba. USAID szakértőként már megjárta Moszkvát, Szerbiát és egy pár Karib tengeri kis államot; sokat látott, mielőtt Szeredába érkezett volna. Tőle tudom, hogy annak ellenére, hogy minden kiküldetés előtt alapos felkészítésben volt részük a Stanford Egyetemen, és természetesen ők maguk is készültek, de Csíkszereda volt számukra a legnagyobb meglepetés: sem az amerikai felkészítő csomagban, sem a román partner előzetes tájékoztatójában, sem a saját maga által begyűjtött anyagban még utalást sem talált arra, hogy ugyan Romániába jön, de magyar többségű vidékre. Sőt, mint kiderült, arról sem volt tudomása, hogy itt egyáltalán élnek magyarok. Így a különböző nyelvkönyvekből gondosan bemagolt varázsigéinek — mint például: lasemer-in-paceh és pleh-acer deh aeech vagy az igazi nagyágyú, az oprits hotsool2 — semmi hasznát sem vette.
De a kelet-európai gyökerei hozzásegítették, hogy hamar feltalálja magát ebben a „fura“ világban és még nagyobb kíváncsisággal és rendkívüli empátiával figyeljen minket és igyekezzen segíteni nekünk.
Mindjárt elsőre nekem ajándékozta román nyelv- és útikönyv gyűjteményét, és módszeresen nekiállt leellenőrizni, mennyire felel meg az ő tudása a mi helyi pénzügyeinkről a mindennapi gyakorlatnak. Mikor kiderült, hogy ezen a téren nincsenek nagy gondok, legfeljebb az elmélet és a gyakorlat közötti összhang — hát — egy kicsit hiányos3, nekifogott a tényleges munkának: megkeresni, mit hogyan lehetne javítani, optimalizálni. Két fontos ajánlása volt: a számviteli munka minél gyorsabb és teljesebb körű informatizálása és a bevételek és kiadások közép- és hosszú távú tervezése és prognosztizálása. Elengedhetetlennek tartotta a személyzet folyamatos továbbképzését, elsősorban a modern iroda-technikák, így a számítástechnika terén is. A két hónap végére született egy tartalmas „zárójelentés" megszívlelendő ajánlásokkal, amit ünnepélyes keretek között át is adott a város vezetőségének.
Ezen kívül a kettejük tapasztalatait és az én akkorra már jószerivel kialakult „városképemet“ összevetve elkészítettünk egy alig öt oldalas emlékeztetőt, amiben összefoglaltuk, mit is kellene tenni azért, hogy a XXI. századot lehetőleg egy alaposan felkészített, modern belső rendszerrel várja a Városháza. Ez a dokumentum — amelyben sajnos még mindig vannak kipipálatlan tételek — képezte a későbbiekben két alkalommal is a Tanács elé terjesztett, és 1994-ben, majd, a választások után, 1996-ban is tanácsi határozattal hivatalos fejlesztési stratégiának4 elfogadott cselekvési terv alapját.
Majd kivittük a reptérre (nem volt már meg a nyelvkönyve, és a varázsigéket is elfelejtette időközben 
) és hazarepült Amerikába, de ezzel még nem ért véget a kapcsolatunk. Azóta is gyakran kapcsolatba lépünk, érdekli a város további sorsa, és segít, ahol csak tud.
Nekem például abban, hogy nyolc éven keresztül előfizetett a világ vezető számítástechnikai magazinjára — akkor az évi előfizetési díj egyhavi fizetésem lett volna, az idéntől, amióta végre technikailag is kivitelezhető, hogy én fizessem, már „csak“
kétheti fizetésembe kerül - és miután végre Internet-közelbe kerülhettem, kifizette számomra több zárt körű szakmai társaság tagsági díját, lehetővé téve számomra számos, egyébként elérhetetlen információs szolgáltatás használatát.
Éveken át a visszatérő kérdései jószerint két téma körül forogtak: indult-e be már végre az elektronikus számvitel, és a költségvetés hány százalékát szánta a Tanács a fejlesztési tervben javasoltakra és konkrétan mire. Sokáig nem tudtam jó hírrel szolgálni, ugyanis a könyvelési osztályra odaadott gép sokáig kihasználatlanul vándorolt asztalról asztalra, csak az egyik kolléganő — aki azóta szintén máshol kamatoztatja tudását — tanulgatta a számítógépes könyvelést egy kalózmásolaton, és egy másik kolléganő nézegette az első — urambátyám alapon, megkérdezésem nélkül megvásárolt — legális programtermékünket, egy bűnrossz, soha sem frissített törvénytárat.
Itt mondom el, hogy mindmáig ez a két (alapvető gondokat okozó) magatartás-típus, amivel szinte naponta találkozom:
- az informatikus munkájának (legyen szó programfejlesztésről vagy rendszerkarbantartásról) nincs pénzben kifejezhető értéke, legfeljebb ki lehet erőszakolni a pénzt5 a termékre, munkálatra.
- mindig van valakinek valakije, akinek van egy eladnivalója, egy cége vagy egy tuti tippje, mit kell csinálni, venni, alkalmazni6.
De térjünk vissza a könyveléshez! Számtalan próbálkozás után — megpróbáltam elcipelni máshová a kollégákat, utána házhoz hoztam a más közintézményben könyvelőket, megmozgattam a tanácsosokból alakult, informális támogató testületet7, loptam egy programot (el ne mondjátok!), sőt, egy azóta szintén tőlünk eltávozott kollégának még maszek könyvelői munkát is szereztem, beetetésül (ez olyan jól sikerült, hogy az illető szintén itthagyott) — egyszer csak megtörtént a csoda: a mandátum vége felé járó tanács egyik tagja, akinek informatikai végzettsége és tapasztalata volt, átigazolt „melósnak“. Ő volt az, aki végül is beindította a munkát — vagyis nyomta más helyett a gombot. Valakinek a valakijétől vettünk — egy egyébként nem túl rossz — programcsomagot és beindult, habár döcögve, nyögvenyelősen „az élet“.
Kezdettől fogva nem voltam elragadtatva az egésztől, ugyanis akkor már épülgetett a rég kigondolt, megtervezett rendszer, és ennek az alkalmazásnak esélye sem volt, hogy beépüljön a többi közé. De a rendszerre még visszatérek, itt most csak annyit jegyzek meg, hogy az akció bedöglött, mihelyt a kollegina dobbantott, egyedüli haszonként azt az érzést hagyva maga mögött, hogy tán mégis kell nekünk az a fránya könyvelés.
És a nagy előkészületek ellenére, operettfordulat-szerűen jött a nagy áttörés: egyik napról a másikra jött az ukáz, tegnap vegyek egy jó könyvelési rendszert. Most derült ki, mitől jó a kabátujjban már rég melengetett aduász: megvettem. Azóta egyre többet és egyre célszerűbben is használják. Habár arra még nem került idő, hogy a felhasználókat formálisan kiképezzék, és vannak még kisebb-nagyobb furcsaságok abban, hogy mit hogyan könyvelnek, de összességében elégedett vagyok. A vételtől eltelt valamivel több, mint négy évben újabb modulok kerültek beüzemelésre, és mára a város által finanszírozott közintézmények is megkapták a legális kópiáikat, ezt (kellene) használniuk.
Ezzel is döntő lépéseket tettünk az egységesítés terén, a számítástechnikai rendszerünk egyre „rendszerebb“ lett. Igaz, nem kis árat fizettünk érte, az egy épületben dolgozó mintegy hetven felhasználó támogatása helyett egyik napról a másikra a város minden sarkában szétszórt közel harminc intézmény nagyon változó felkészültségű, vérmérsékletű, összesen több, mint százharminc felhasználóját pátyolgathatjuk. Ugyanannyian, kevesebbért.
Nekünk kellett, miért nem volt jó a papír meg a ceruza!
1 Ewerett - itt van a Boening fő szerelőcsarnoka, a világ legnagyobb ipari épülete
2 Lasă-mă în pace! Pleacă de aici! Opriţi hoţul! Romanian phrase book & dictionary, Berlitz, 1994. The Ideal Companion for Travellers to Romania, Moldova.
3 Moszkvában nagybb volt a hamburger és kissebb a rend — ahogy többször megjegyezte.
4 2002 decemberében a román kormány elfogadta a nemzeti fejlesztési stratégiát "Átmenet az informatizált társadalomba" címmel, majd két nappal később módosította a közalkalmazottak státusáról szóló törvény informatikusokra vonatkozó részét is. Az első kimondja, hogy minden közintézmény köteles záros határidőn belül elfogadni a fejlesztési stratégiáját, amely a nemzeti stratégiába illeszkedik. A második meg kimondja, hogy minden közintézményben lennie kell informatikai szakosztálynak, felsőfokú informatikai végzettséggel rendelkező munkatárssal/munkatársakkal, mert nekik kell ezt a stratégiát megalapozni, jóváhagyásra előterjeszteni és véghezvinni. Alig fél év múlva egy hivatalos tanácsi dokumentumban, az ismert előzmények után meg azt olvashatja az erre kíváncsi, hogy egyes tanácsosok szerint itt informatikai szaktevékenység nem, csak közigazgatási munka folyik, tehát szakosztályra sincs szükség. Szerencsére Csíkszereda nemes oppiduma soha sem rendelkezett pallosjoggal...
5 Miért adjunk érte pénzt, hisz más is lopja
6 A szomszéd nője mindig zöldebb.
7 Erről is hamarosan szó lesz.
