Mottó: „Informatikusra márpedig nincs szükség. Csak számítógépekre a hivatalnokok asztalán.“
Részlet egy tanácsülés hangfelvételéből
6. Tanulj, tinó...1
A régi közmondás, miszerint „Jó pap holtig tanul“ manapság majd mindenkire vonatkozik. Nem lehet lépést tartani az irodatechnika fejlődésével e nélkül. Hatványozottan igaz ez a számítástechnikára. A fejlődés még ma is robbanásszerű. Gondoljunk bele, mit jelentett ez a kilencvenes évek közepén, a leglátványosabb fejlődés kellős közepén, amikor olyan embereket kellett ebbe a világba bevezetni, akik többsége a ceruzánál és a papírnál egyéb irodatechnikát addig nem nagyon használt. Egy páran, akik rendszeresen használták az írógépet némi előnnyel indultak, de sajnos rossz beidegződéseket is hoztak magukkal, amelyek többsége ellen a mai napig harcolni kell.
Az első reakció majd mindenki részéről az elzárkózás volt. Senkinek sem kellett az új munkaeszköz, mert nem ismerték, nem tudták, mire lehet használni, csak azt tudták, hogy újabb munkaeszköz általában újabb munkát is jelent, és egyébként is a tanulás plusz energia- és időtartalékokat emészt fel. A nehézségeket tetézte, hogy nem csak az alkalmazottak, a közép- és csúcsvezetők is hasonlóan gondolták.2
Egy korábbi részben már leírtam az első időszakot, a beetetést, most a további "fejlődésről“ írnék.
Amikor a számítógépek száma megközelítette az irodák számát, a helyzet tarthatatlanná vált: ott volt a gép az asztalon, de a felhasználók nemigen tudtak mit kezdeni vele. Természetesen igyekeztünk mindenkinek segíteni (erről később lesz még szó), de az csak tűzoltómunka volt. tudtam, hogy csak egy alapos, bevezető szintű tanfolyam segíthet a helyzeten. Meg kell tanulni mindenkinek a számítógép-használat ábécéjét.3 Csaknem másfél évig tartottak az előcsatározások, amíg nagy nehezen sikerült kiverekedni (figyelem, nem meggyőzni valakit!), kemény lobbizás után, hogy a számítógép használók nagyobb része részt vehessen egy külön a számukra megrendezett, több hetes felkészítőn.
A siker „titka“ egy sikeres pályázatban és a csíkszeredai Soros Oktatási Központ akkori vezetőségével kialakított rendkívül jó viszonyban keresendő. Így esett meg, hogy gyakorlatilag bagóért - fejenként mintegy tíz dollárnak megfelelő összegért4 1997 őszén és 1998 tavaszán ötven „közszolga“ vett részt a kilenc hétig tartó, heti kétszer három órás tanfolyamon. A tanfolyam anyagát a SOK szakembereivel közösen, a konkrét igények ismeretében állítottuk össze. Itt jegyzem meg, hogy 1999 késő őszén kaptuk az első ajánlatot az ECDL vizsgához szükséges továbbképzőre. a tananyag gyakorlatilag megegyezett a kollégák által megtanultakkal, csak az árban volt némi különbség: a tanfolyam száz dollár, a vizsga másik százas, plusz szállás és kaja Szebenben négy hétig. Tessék számolni!
A fejlődés látványos volt. Egyszeribe megváltozott a segítségkérések jellege. Az addigi szinte kizárólagosan elemi kérdések megválaszolása helyett egyre gyakoribbá váltak a szakmai tudást feltételező kérdések, problémák. A karbantartási munkák között is mindinkább előfordultak a rendeltetésszerű használatból adódó problémák, és egyre ritkábban kellett olyan gondokat elhárítani, mint például egy kicsúszott csatlakozó. Az első csoport eredményein felbuzdulva akkora lett az igény a második csoportban való részvételre, hogy kemény szűrést kellett alkalmazni a résztvevők kiválasztásához.
Ez az a fordulópont is, amikor a kollégák hozzáállásának jellege alaposan megváltozott. Addig szinte rá kellett tukmálni mindenkire előbb a számítógépet, majd a különböző alkalmazásokat, 1998-tól viszont egyre gyakrabban kellett azt mondjam, hogy nem lehet, majd jövőre, ha kapok rá pénzt. Kértek és kérnek gépet (jobb gépet is, persze, a meglevő helyett), alkalmazást, adatokat, és egyre kevésbé tudok az igényeknek megfelelni. A meglévő szűkös erőforrások elosztásába is mindig beleszól valaki, csak ritkán tudom a szakmai szempontokat érvényesíteni. És még valami, amit feltétlenül meg kell említeni: természetesen nem mindenki egyforma, vannak, akik ténylegesen, nagy hatékonysággal használják a számítástechnikát, vannak, akik kevésbé. Igyekszem az előbbieket segíteni, ahol lehet. Még akkor is, ha ez feszültségeket szül.5
Ez a kényszerhelyzet szült egy olyan megoldássorozatot is, ami azt hiszem, páratlan a romániai közintézményekben. A meglévő géppark kb. egy harmada ugyanis könyvelésileg egyáltalán nem létezik, ui. senki sem vette vagy adományozta őket. Honnan lettek mégis? Elmagyarázom. 
Minden egyes komolyabb géphiba alkalmából, amikor az alkatrészcsere elkerülhetetlen volt, legtöbbször vettem mellé még egy-két apróságot. Ráadásul a meghibásodott alkatrészt, ha csak volt rá bármilyen kis lehetőség, megmentettük, megjavítottuk a szervizt biztosító cég szakembereivel. Van olyan monitorunk - hogy csak egy példát említsek - amelynek a magasfeszültségű elektronikájában ma egy olyan lapka-készlet dolgozik, amit egy budapesti alkatrész-turkáló polcán talált meg valaki pár forintért. Máshol az ilyen alkatrészeket kidobják, mi megpróbáltunk mindent megmenteni. Amikor meg összejött egy valamennyire is működőképes gépre való, akkor ki lehetett kuncerálni a hiányzó egy-két apróság árát, és máris volt egy olyan gép, amivel be lehetett tömni egy lyukat. A Székely Károly szakközépiskola diákjai a megmondhatói, hogy tőlünk adományban csak tényleg használhatatlan alkatrészeket kaptak tanulmányozás céljából, ami „ketyegett“, az maradt.
Szakmai körökben annyira közismert volt a dolog, hogy gyakran kerestek meg a kollégák, ha egy régi gépbe kellett „életet lehelni“ és kellett hozzá egy ezoterikus, múzeumi sorsra érdemes alkatrész. Sokszor tudtam segíteni, mindig egy újabb, használható alkatrészért cserébe. A tíz év során két, még működőképes gép hagyta el a Hivatalt adomány formájában: egy 1984-es eredeti IBM-XT6, amit Riehen város önkormányzatától kaptunk és használtunk is három-négy évig (ami utána az őt megillető helyre, a Csíki Székely Múzeumba jutott), és az első két gép egyike, az IBM PS/2, a maga 12 colos monitorával, negyvenes winchesterével és 1 MB-os memóriájával. Ezt a mozgássérültek szervezete kapta meg, miután nyolc évet szolgált nálunk. Mindkettő csak azért szorult erre a sorsra, mert technikai zsákutcát jelentettek, nem lehetett őket továbbfejleszteni. A többiek, esetleg több „reinkarnáción“ is átesve, ma is használatban vannak.
Rengeteget tanultam ezekből a gépszerelésekből. Igaz, más tanulási lehetőségem nem nagyon akadt, hisz az emlékezetes továbbképzés mind a mai napig az egyetlen, amit Csíkszereda Polgármesteri Hivatala fel tud mutatni eddigi történelme során. Pedig voltak még lehetőségek, pályázatok, de pénz továbbképzésre ebben a témában azóta sem.
A tavasszal életbe lépett közalkalmazotti törvénymódosítás és a többi, szintén idevágó új törvény viszont komoly kötelezettségeket ró a hivatalra. Minden közalkalmazott, sőt, minden irodai alkalmazott kötelező módon le kell tegye az ECDL vizsgákat és minden közalkalmazott évi hét nap továbbképzésre köteles, mindezt a városháza pénzén. Lássuk, mi valósul meg ebből.
A jövő - még ha alaposan megkésve is - elkezdődött.
1 ... ökör lesz belőled. Vagy valami hasonló...
2 Nem vagyok benne biztos, hogy jó ide a múlt idő. Pillanatnyilag az irodavezetők közül kettő van, aki mindennapi munkájában, rutinszerűen használja a számítógépet, másik kettő időnként ráfanyalodik, még egy-kettő néha Internetezik. A csúcsvezetés szintjén még szomorúbb a helyzet, felének van egyáltalán igénye arra, hogy számítógép legyen az asztalán, és csak egy van, aki ténylegesen - és ami nem közömbös, hatékonyan - használja is. Van még, hová fejlődni!
3 Természetesen ezt is kitalálták már előttünk, az EU-ban ECDL-nek hívják (European Computer Driving Licence, vagyis „európai számítógépes hajtási igazolvány“). E nélkül a papír nélkül a Lajtától nyugatra már majdnem egy évtizede nem lehet „fehérgalléros" munkát kapni.
4 Ez volt ugyanis a fő gond. azt még elfogadták, hogy tanulni kéne. De a vezetőség szerint kinek-kinek a saját költségén. Mintha az otthoni munkához használták volna az új tudást
5 És kapok is miatta rendesen, ha alkalom adódik rá. Mint legutóbb is, a „nagy júniusi demokratikus átszervezéskor“, amikor is kis híján útilaput kaptam.
6 Igen, az a 10 colos átmérőjű, zöld képernyős, szita-képernyővédős, 10 MHz-es, 10 MB tártérrel és 640 kb központi memóriával rendelkező csodamasina.
