Csendes évforduló
Idén januárban észrevétlenül múlt el egy kerek évforduló: tíz éve, 1993 januárjában vásárolta az első számítógépeket a Polgármesteri Hivatal és alkalmazták az első számítógépes szakembert. Az akkori polgármester, Somay Pál, és a helyettese, Erdei István helyesen éreztek rá a közelmúlt egyik nagy kihívására, a számítástechnika beépülésére a mindennapi hivatali ügyvitelbe.
(A "hőskor") Az első beruházás a pillanat fejlettségi színvonalának megfelelő csúcstechnológiát képviselte. Sajnos, az elkövetkező években ez egyre kevésbé volt jellemző. A nyitás kissé korai volt, az első évek gyakorlatilag a kölcsönös ismerkedés jegyében teltek el - a hivatalnokok meg kellett ismerjék a számítástechnika kínálta lehetőségeket, a számítástechnika művelőjének (majd művelőinek) pedig fel kellett mérjék, mit, hogyan lehet tenni azért, hogy a számítástechnika gyökeret verjen a hivatalban és a mindennapi munka hasznos segítője legyen. A nehézségek a lehető legváratlanabb helyeken jelentkeztek, a segítség is onnan jött, ahonnan a legkevésbé vártuk. A munka a protokollterem egyik asztalának sarkán kezdődött, gyakori kényszerszünetekkel tarkítva, ugyanis néha át kellett adni a "terepet" pillanatnyilag fontosabb célokra 
. Sokan nem tudták, mit is lehetne kezdeni ezzel az egésszel, mások kifejezetten idegenkedtek tőle, sőt volt rá eset, hogy a számítógépet egyenesen ősellenségnek tekintették. A rövid távú célkitűzés ebben az időszakban kettős volt: be kellett bizonyítani, hogy a számítástechnika képes plusz értéket teremteni, nem csak egy költséges játékszer, divatcikk, és minél több hivatalnokot meg kellett barátkoztatni a számítástechnikával. Középtávra is el kellett kezdeni tervezni, még akkor is, ha erre akkor úgy tűnt, senki sem kíváncsi. Az első időkben, ennek megfelelően elsősorban szépen kivitelezett dokumentumok, meghívók, hivatali levelek, a Csíki Színpad Egylet műsorfüzetei voltak a munka látható eredményei. Az áttörést, az első látványosabb eredményt az akkori tanács azon elhatározása segítette elő, hogy elkészítik a város Statútumát és elfogadják a város címerét. Ebben a számítástechnikának fontos szerep jutott, ugyanis egyrészt Erőss Imre és Orbán Zsófia tanácsosok a tervezetet számítógépeink segítségével készítették el, felhasználva a számítástechnika kínálta, manapság magától értetődő előnyöket, másrészt a zászlótervezet és a címerrajz elkészítésével, az ismert régi címerek alapján engem bíztak meg. A közös munka eredménye ma mindennapjaink része, az akkor elkészült ábra ma lépten-nyomon visszaköszön, a kanálistetőktől a söröskupakokig, a sétálóutca lámpaoszlopaitól a város különböző pontjain lengedező zászlókig. Ebben az időszakban a legfontosabb segítség a tanács részéről jött, a tíz év alatt ebben az első két, két és fél évben volt részem a mindeddig legeredményesebb, legtartalmasabb tapasztalatcserében, az Óbudán eltöltött hétben, aminek a szellemi hozadéka mellett nem volt elhanyagolható a kapott anyagi támogatás sem, a szó szoros értelmében emberfeletti erőfeszítés volt hazacipelni a kapott szakkönyveket, számítástechnikai termékeket, fogyóanyagokat. Idővel különálló irodahelyiséget is kapott a számítástechnika, és a jó indulást követte egy olyan év, aminek a beruházási teljesítményét azután sem sikerült megismételni: az 1994-es évben a géppark a háromszorosára nőtt. Az akkor vásárolt négy gép mindmáig működésben van, ez akár a Guiness rekordok közé is bekerülhetne.
(A hálózatépítés) A következő lépések már az első konkrét gyakorlati eredmények és az első kudarcok időszakába vezetnek. Az egyik természetes kitörési pont a számítógépes könyvvitel bevezetése lett volna, erre viszont, amint azt a gyakorlat bebizonyította, nem érett még meg az idő, két elvetélt próbálkozás, kudarc után csak évek múlva, majd 1997-ben történt meg az igazi váltás. Voltak viszont más, sikeresebb területek is. 1994 márciusában megjelent a Csíkszereda, a Városháza hivatalos lapja, ami évekig előbb hárman, Székedi Ferenc, Szekeres Adorján és jómagam, majd később, miután a főszerkesztő munkáját már nem fizették meg, ketten írtunk, szerkesztettük és terjesztettük kisebb-nagyobb sikerrel. Ekkor indult a másik sikeres kezdeményezés, az országszerte úttörő munkának számító digitális várostérkép elkészítése, amely amellett, hogy szakmai körökben sok elismerést hozott a hivatalnak, később sok támogatást és pénzt is hozott a városnak. 1994 őszére megszületik a kisebb módosításokkal ma is érvényes, utoljára 2000 tavaszán tanácsi határozattal újra szentesített számítástechnikai fejlesztési stratégia, aminek egyedüli hibája akkor is, azóta is az volt, hogy soha sem volt elég politikai akarat – és ebből következően elég pénz – a teljes gyakorlatba ültetéséhez. A stratégia kidolgozásában nagy segítségemre volt kér amerikai szakértő, Jim Border, a számítástechnikai veterán, aki ötven év(!) számítástechnikai tapasztalatait, és Frank Grigas, aki szintén csaknem félévszázados könyvviteli tapasztalatait bocsátotta egy megnyert pályázat alapján a Városháza rendelkezésére. Ebben az évben még két említésre méltó esemény történt: megszületett az első keretszerződés a Városháza informatikai rendszerének kifejlesztésére és megtörtént az első durva beavatkozás a számítástechnikai szakmai döntésekbe. Ennek akkor is, azóta is mindig az eredménye egyértelmű erőforrás-pazarlás. Sajnos az egyre szűkösebb költségvetési keretek miatt az ilyen döntések hatása egyre nagyobb… A következő év nagy eseménye a hálózatépítés, a kor egyik legfejlettebb hálózati operációs rendszerének és hálózati megoldásainak telepítésével megszületett a mai rendszer alapja. Telepítettük és beüzemeltük az első számunkra írt programcsomagokat és elindult a sziszifuszi munka, megfelelő kínálat hiányában a saját fizetési- és személyzeti programcsomag kifejlesztése, amiben tekintélyes szerepe volt az azóta nyugalomba vonult bérelszámoló kolleganőnknek, Kolozsváry Rozáliának, akinek a hite, támogatása, okos meglátásai sok nehéz percen átsegítettek. Megalakult az önálló iroda, immár jelezve a terület hivatalon belül megnövekedett szerepét, súlyát.
(A terjeszkedés) Körülbelül az 1996-os évvel kezdődik a következő korszak, amikor az alapok letevése után megkezdődik a rohamos fejlődés. Ekkor a (viszonylagosan) egyre szűkülő pénzügyi forrásokat még sikerül külső támogatásból elnyert pénzalapokkal és gépekkel pótolni. Végre sikerül a lassan elöregedő gépparkhoz feltétlenül szükséges szervizt is biztosítani, megkezdődött az adatbázisok kiépítése és feltöltése, évről-évre gyarapodott a géppark és szaporodtak a beüzemelt alkalmazások. Kudarcok is voltak, természetesen, az egyik leglátványosabb épp az volt, amitől a legnagyobb eredményeket reméltük, a dokumentum-követő és nyilvántartó rendszer, ami a leggyengébb láncszemen, a felhasználón bukott meg. Ezekben az években működött, és sok esetben sikeresen, a számítástechnikai tevékenységet támogató, önkéntes alapon szerveződött testület, ahol a tanácsosok, kollegák sok konkrét problémára segítettek megoldást találni, nagyban segítve ezzel a fejlődést. Ennek két konkrét eredménye feltétlenül említést érdemel, az egyik a hivatalnokok számára a Soros Oktatási Központtal közösen szervezett tanfolyamsorozat volt, a másik egy mindmáig páratlan kezdeményezés, amivel bebizonyítottuk, hogy a digitális térképnek, és általában a számítástechnikának azonnali, pénzre fordítható haszna is van, hogy megfelelő támogatás és menedzsment mellett a szakterület nem csak pénzt tud hozni a konyhára, hanem akár önfenntartásra is képes. Sajnos a kezdeményezés pár éven belül az érdektelenség, a hivatali bürokrácia és az egyéni ellenérdekek miatt szinte észrevétlenül kimúlt. Ennek a támogató csoportnak köszönhető, hogy 1996 végétől Internet-hozzáféréshez és tárhelyhez jutott a Városháza, így az 1997 évi Pünkösdi búcsúra igyekvő zarándokok már a város honlapjáról szerezhettek információkat a környékről, múltunkról, jelenünkről. Az országban az elsők között saját fejlesztésben elkészült, saját szerveren üzemelő, négy nyelven, mintegy 2.000 oldalon, több, mint 10.000 kép segítségével a világba a városról információt közvetítő honlap számos hivatalos elismerésben is részesült fennállása folyamán, tekintélyes összegű támogatások elnyerésében volt hasznos segítőtárs. Ezen idők alatt csak egyvalamit nem tudott elérni, hogy hivatalosan elismert, támogatott, költségvetési tételként is szereplő kapuja legyen a városnak a világra, a világhálóra.
(A nagyüzem) A számítástechnika, az Internet robbanásszerű fejlődésével párhuzamosan az egykor egy ebédlőasztal sarkán szerényen meghúzódó számítástechnika mára a Városháza csaknem minden tevékenységi területére beférkőzött, egyes ügyosztályok, mint a számvitel, adóhivatal, szociális-, személyzeti-, városrendészeti ügyosztályok tevékenységét el sem lehet ma képzelni nélküle. Fontos eszköz a város gazdálkodásában, és felbecsülhetetlen segítséget nyújt a városgazdálkodás majd minden területén, segít megfelelni az újabb, váratlan kihívásoknak. Ennek beszédes bizonyítéka a tanügyi ingatlanok ügykezelésbe vétele, ami szinte lehetetlen lett volna enélkül. A számítástechnika, az Internet-használat a hivatali tevékenységek mindennapjainak a része, a billentyűzet legalább annyira alapvető munkaeszköz ma, mint a papír. Sajnos ez a megnövekedett szerep nem tükröződik a legfontosabb helyen: a költségvetésben. Évek óta a szinten tartáshoz sem elég a kiutalt pénzmennyiség, a géppark vészesen elöregedett, több, mint 65%-a a gépeknek elmúlt már négy éves, legalább 75-80% erkölcsileg elavult. Még mindig üzemben vannak a kilenc évvel ezelőtt vásárolt gépek, sajnos az újabbak is már a vásárlásuk pillanatában az éppen megvehető gépek közül is a legelavultabbak, a szükséges pénzalapok hiányában. Olyan részei a rendszernek, amik nemrég még az országos élvonalat jelentették, már nincsenek tovább fejlesztve, vagy csak a különböző pályázati forrásoknak köszönhetően vannak még életben. A rendszer lassan a Virág utca keleti végéhez kezd hasonlítani, ahol modern épületek váltakoznak komoly alapokat rejtő gödrökkel és torzóban maradt szilárd szerkezetekkel, amiket lassan elmállaszt az idő. Reméljük, lesznek még szebb napok, jobb költségvetések, még mielőtt a rendszer összeomlana a rá rótt feladatok súlya alatt.
